Rólam

Történetem

1980-ban születtem Várpalotán. 15 éves koromban retinarák következtében teljesen megvakultam.
1983-ban anyukám pelenkázás közben felfedezte, hogy ha egy bizonyos szögben érte a szemem a fény, akkor a pupillám körül egy fénygyűrű jelent meg. Az orvosok megállapították, hogy ún. „egyszemes” retinablastomám van. Ennek következtében a jobb szememet el kellett távolítani. Az operáció után sugárkezelésre jártam és úgy tűnt, felépülök. Egy szemmel ugyan, de teljes életet tudok élni.
Egészen 1989 nyaráig teljesen tünetmentes voltam, amikor egy véletlen kontroll alkalmával retinarákot állapítottak meg a bal szememen is. Németországba, egy szemspecialistához irányítottak minket. Itt egy hónapon keresztül sugárkezeltek, aminek következtében a tumor eltűnt, pontosabban egy vastag betokozódott heges felszín keletkezett a helyén. A retinám egy része levált, de ez engem nem korlátozott a látásomban. Úgy tűnt, a bal szememet megmentették. A rendszeres kontrollvizsgálatok mellet tünetmentes voltam, egészen 1994 november végéig.

Ekkor furcsa tüneteket kezdtem tapasztalni, a látóterembe amőbaszerű foltok úszkáltak, kisebbek-nagyobbak.

Kiderült, hogy retinarák támadta meg a bal szememet is. 1995-ben újra Németországba, az esseni tumor centrumba kerültünk vizsgálatra, ahol megállapították, hogy az ismételt sugárkezelés már nem megoldás, mert a tumor nagyon előrehaladott állapotban van, valamint ekkora terhelést már nem viselne el a szervezetem. Maradt a 7 kemoterápia, a fejembe épített fém applikátorral, amit minden reggel máshova helyeztek be, hogy csökkentsék a szervezet sugárterhelését.

Legvégül egy lézeres kezelésen vettem részt Essen-ben, ami az utolsó kísérlet volt a bal szemem megmentésére. Két hét elteltével azonban több millió apró daganat jelent meg a szememben. Már nem segített a lézer. Választás elé állítottak: egy hónapon belül megoperálnak és vak leszek, vagy egy éven belül biztosan meghalok. 1995. október 17. a második születésnapom az életemben, ugyanis ezen a napon volt az operáció, aminek eredményeként a bal szememet is eltávolították.

Vak életem főbb történései, és amire a helyzet még megtanított…

1996 januárjában felkerültem Budapestre, a Vakok Állami Intézetébe, azon belül is a VERCS-re.
Ott tanítottak meg a Braille írásra-olvasásra, és közlekedésre.
Ezek után gimnáziumba jártam, amikor 1996 októberében lementem csörgőlabdázni, ami életem egyik legjobb döntése volt.
A gimnázium mellett rendszeresen jártam edzésekre, versenyekre.
Közben 2000-ben leérettségiztem, majd gyógymasszőrnek jelentkeztem, és 2001 nyarán sikeresen befejeztem a képzést.
Azóta gyógymasszőrként dolgozom.

Ebben az időben indult el sportpályafutásom. Részt vettem 2 paralimpián (2000 Sidney, 2004 Athén). Ezeken egy 8. és egy 7. helyezést értünk el a csörgőlabda válogatottal.
Voltam világbajnoki hatodik, egyszer Európa-bajnok és kétszer Európa-bajnoki második, illetve kétszeres első, többszörös második és harmadik a magyar bajnokságon.
Voltam egyszer gólkirály és világkupa győztes.

Kétszer lefutottam a New York-i marathont 2006-ban és 2007-ben, valamint 2010-ben a Palm Beach marathont is sikeresen teljesítettem.

A sport mellett szeretek szórakozni, barátokkal összejárni.
2015 nyarán férj lettem, és egy családot alkotunk kislányommal és feleségemmel.

Boldog embernek mondhatom magam, mert a családom és a barátaim igazán színessé teszik az életemet! Nagyon köszönöm nekik a támogatásukat, és ezért hálás leszek nekik, amíg élek!

Főbb szakmai sikereim:

2008-as Peking Paralimpia hivatalos masszőrje voltam, kiutaztam a csapattal Pekingbe
A Paralimpiát megelőző fél évben segítettem a versenyzők felkészülésében az edzésekre, versenyekre
3 évig dolgoztam az utánpótlás vívók mellett
Segítettem a felkészülésekben a válogatott para vívó csapatot is (2006-2009)
17 évet dolgoztam az Uzsoki Kórház Belgyógyászati és Rehabilitációs Osztályán, mint gyógymasszőr, ahol sok embernek tudtam segíteni a részleges vagy teljes felépülésében

Képesítéseim:

2001, Gyógymasszőri bizonyítvány